Tegnap végre megkaptam az internetszolgáltatóm hiper-szuper újítását, egy ZTE F660 routert. Kissé törékenynek tűnik, de hát ajándék routernek ne nézd a....mittoménmilyét.

 

Viszont amikor nagy boldogan megpróbáltam belépni a beállításaihoz, sehogy sem sikerült. Eleinte azt hittem, hogy én vagyok bamba (na, jó, ez nem igaz, én egy igazi szerény zseni vagyok!).

 

Gondoltam felhívom a kedves szolgáltatót, hogy "Há' mondjátok mán' el, hogy mi a türkíz zűrzavar van ezze' a >#&@@{ routerel?".

 

Erre azt a választ kaptam, hogy bár ők felrakták a routert és wi-fi jele is van, de csak úgy lehet routerként használni, ha ők aktiválják.

 

Nem számítottam ilyen bárgyú megoldásra. Ez olyan, mintha elmennél fagylaltot venni, és a markodba töltenék, mondván, hogy ostyát csak külön kérésre adnak.

 

Vagy, amikor autót veszel, akkor kerekek nélkül kapnád meg és csak külön kérésre adnák oda őket.

 

A vicc az, hogy teljesen ingyenes a router dolog, szóval marhára nem értem, hogy mi a lényege annak, hogy egy csomó teljesen használhatatlan wi-fi jeladót raktak fel.

 

Fogadok, hogy a panelházba, ahol lakom, a húsz lakásból maximum 2-3-nál kérték az aktiválást, viszont így is ott van a többi 18 jel, ami csak arra jó, hogy elcsessze a wi-fi-jét azoknak, akik aktiválták.

 

Mutatok egy képet, a szobámba lévő wi-fi jelekről. Na, az összes Digi elnevezésű jel, ezektől a használatlan routerekről jön...

 

Megosztás a facebookon

 

A világ a furcsábbnál furcsább szimulátorok virágkorát éli.

 

Gondolok itt például a robot porszívó szimulátorra, ahol szobákat kell feltakarítani, vagy a kecske szimulátorra, ahol, nem fogjátok elhinni, de egy kecske bőrébe lehet bújni (mármint nem úúúúúgy, na!).

 

Ezenkívül van medve szimulátor is, ami meglepően szép grafikával mutatja be egy maci mindennapjait és még kő szimulátor is van, ami a szilikátok feltűnően izgalmas életébe enged bepillantást.

 

Ha az ember jól beleássa magát az internet furcsa világába, találhat kenyér szelet szimulátort is, de még vízbefulladás szimulátorba is bele lehet boltani, ha egészen mélyen kutakodunk.

 

Mivel ilyen sikeres ez a műfaj, elhatároztam, hogy én is kitalálok valami különlegeset: a Ketchup Szimulátort!

 

Már az elején választhatunk, hogy édes, vagy esetleg csípős fajta legyünk. Ezenkívül lehetnek különleges változatok is, természetesen felárért.

 

Ezután, már csak az lenne a dolgunk, hogy megtaláljuk a hivatásunkat: pizzára kerüljünk, vagy esetleg sültkrumplira?

 

A szabadlelkűek egy szupermarket polcára juthatnak, ahonnan majd a kedves vásárlók hazaviszik és családias környezetben préselik ki.

 

Ha sikeres lesz a szimulátorom, akkor terjeszkedhetnék is: mustár, majonéz, béchamel szósz...

Megosztás a facebookon

1965-ben vagyunk. Fél órája állok sorban egy sz*ros hivatalos papírért, ami csupán arra szolgál, hogy tájékoztassa a hatóságokat arról, miszerint ennek a lakásnak én vagyok a tulajdonosa.

Pontosabban nem is a papírért állok sorba, hanem hogy beadjam a kérvényt hozzá. A papírért majd 2-3 nap múlva fogok ismét fél-egy órát sorba állni.

A legjobb az egészben, hogy az iroda tőlem bő egy órányira van, a város másik végén.

Hát igen, ebben az évben még nem léteznek számítógépes adatbázisok, ahol egy perc alatt le lehet ellenőrizni ezt.

1965? Khm... akarom mondani 2017...

Megosztás a facebookon

 

Általában nem szoktam spórolni. Se a szítkokkal, amikor már harmadjára rúgok bele abba a @&#>{ küszöbbe, de a bókokkal sem, ha épp a tükörbe nézek.

 

Most azonban elhatároztam, hogy jóravaló polgárként estére kikapcsolom a számítógépet, hadd pihenjen.

 

Le is feküdtem annak rendje és módja szerint olyan 01:30-kor (hehe, aki megteheti). Pontosan 02:44-et mutatott az óra, amikor felpattant a szemem és azóta sem tudok visszaaludni (most 04:08 van pontosan).

 

Ennyit a spórolásról.

 

Hogy feledjem az este nehézségeit, rácuppantam a youtube-ra és ezt a remekművet találtam nektek:

 

 

Sőt, mivel kint tombol a vihar, életem első haikuját is megosztom veletek:

 

Bokorba sz*rtál

De aztán jött a vihar

Elmosta mindet.

Megosztás a facebookon

 

Itt ezen a blogon már sokmindenki hülyeségeit kritizáltam, így hát úgy érzem eljött annak az ideje, hogy saját magamról is szóljak.

 

"Hogy lehet az, hogy Andrásnak csak a negyedik osztálytól lett szemüvege?" - kérdezik sokan (jó, igazából ez senkit sem érdekel, de így jobban hangzik).

 

Na jó, ha ennyire akarjátok, elmesélem nektek. Azért nincs az óvodától kezdve szemüvegem, mert már akkor is megérdemeltem a címeres ökör rangot.

 

Amikor kiskoromban a szemorvosnál voltam, nem tudtam pár szimbólum nevét (mert a gyerekeknek ugyebár nem betüket mutatnak, mivel ők még nem tudnak olvasni).

 

Viszont amikor odamentünk a táblához és az orvos elmondta mindegyik jel nevét, akkor a kis Andráska (egyem a szívét) megtanulta a sorokban lévő jelek sorrendjét.

 

Ezután Andrásbaba (akiből később ez a nagy tahó lett) fejből mondta a jeleket, ha látta őket, ha nem, így az doktornéni azt hitte, hogy valóban látja őket.

 

Ennek köszönhetem, hogy nem lett szemüvegem kiskoromban, bár a bal szememre alig láttam már akkor is.

 

 

Megosztás a facebookon

 

Amikor az ember azt hiszi, hogy egy napja eltelhet anélkül, hogy hülyeségekkel szembesülne, mindig történik valami érdekes. Így jártam én is.

 

Meglátogattam a Postát, hogy feladjak néhány névtelen zsarolólevelet és ekkor láttam egy olyan dolgot, amitől elsűlt az agyam.

 

A Postán, ami ugyebár hivatalos állami bizgere, találjátok kki, hogy miféle szórólapok voltak! Mágneses karkötők!

 

Jól olvastátok, igen, a Posta irodáját arra használják, hogy efféle áltudományos, vackokat népszerűsítsenek.

 

Mert ugyebár, ha bemegy oda Osto BA-rnabás észlény és átlagos szavazó és meglátja, hogy egy állami intézményben reklámoznak valamit, akkor máris elhiszi, hogy az igaz kell legyen.

 

Van többféle vacak, elképesztő árakon: a legolcsóbb 80 lej, de lehet akár 280 lejes felesleges kacatot is venni!

 

Ami még fantasztikusabb, hogy a mágnesekre még garancia is van! Mégis miképpen romolhatna el egy mágnes?

 

 

Megosztás a facebookon