Mivel ugyebár a 6 órás vonat, mint a neve is sugalja, 6-kor indul, ezért úgy határoztam, hogy nem alszom, hanem elpepecselek itthon indulásig. Annyira profi pepecsmester lettem, hogy majdnem sikerült lekésni a vonatot, de végül minden rendben volt, végre úton voltam Sonkolyos felé.

A vonaton utazott velem egy sárkány is, akivel jól el is beszélgettünk, de fél óra múlva felébredtem, épp időben, hogy felkészüljek a leszállásra.

Ezekután olyan ügyes voltam, hogy már 7-kor kiértem a helyszínre. A nagy ügyességemnek a gyümölcse az volt, hogy egy teljes órát mászkálhattam (szinte) céltalanul. Habár... párszor átmentem a célvonalon, szóval mégsem volt céltalan...

Közben megismertem az esemény ÓRAngyalát is, aki dzsípíesz órákat reklámozott egy olyan cégtől, amelyik kétszer is kifelejtette Jerry-t a nevéből (Tomtom, ez rossz vicc volt.).

Amikor elindult a banda én előrelátóan eléjük álltam a fényképezőgépemmel, viszont nem gondoltam tovább a dolgot, vagyis hogy mi fog történni, ha a futók odaérnek, ahol én állok, de szerencsére az utolsó pillanatban az Életösztön Manó kiráncigált oldalra.

A futók a hegy tetejére mentek, én pedig a vonatsíneken átspurizva eléjük kerültem, gondolván, hogy háhá, most aztán szétfotózom a fejeteket! Ez a terv olyan jól sikerült, hogy bő fél órát megint céltalanul mászkáltam.

Aztán gondoltam egy nagyot (bár ne tettem volna, már tényleg ideje volna leszoknom a gondolkodásról) és nekiindultam a hegyoldalnak, követve a futók útját a völgy másik oldalán.

Útközben összefutottam egy ember-Pikachiu hibriddel is:

Körülbelül három szívroham és két, a tudomány számára ismeretlen halálnem után rájöttem, hogy az én kis számítógép előtt érlelt hátsófelemnek nem való ez a pálya, úgyhogy szépen visszafordultam.

Sonkolyosra érve bevásároltam a helyi szupermarketben (még mindig a Révi a szimpatikusabb, ott van egy macska is), majd miután majdnem rossz ajtón mentem ki, visszatértem a rajthoz.

Az üzletben találtam 1.25 literes kólát. Ebben meg mi a pláne? Miért nem volt jó az 1, vagy neadjisten az 1.5 literes? Jövőre lesz 1.73 literes is, amit majd a háromnegyed Orbit rágó mellett árulnak?

Miután az egészséges proteinszeletek szomszédságában elköltöttem a csokis kifliből álló ebédemet, elvonszoltam magam az állomásig, hogy lássam mikor juthatok vissza szülővárosomba.

Ekkor pontosan és precízen 13 óra körül volt az idő, én pedig megörültem, hogy 14:38-kor lesz vonat, juhé! Juhé a túrót, mert az nem jár, így 15:27-ig kellett várnom a megfelelő szálítóeszközre.

Mindent összegezve azért kellemes és jópofa napot zártam, sikerült még az eső előtt pár képet is készítenem, úgyhogy nem mentem el potyára.